Krízis

A krízisállapot Caplan szerint „olyan lélektanilag kritikus állapot, amelyben a veszélyeztető helyzet nem elkerülhető, a személy számára kitüntetett fontosságú a helyzet, minden figyelme, erőfeszítése erre irányul, valamint a személy kénytelen szembenézni a helyzettel és a szokásos problémamegoldó eszközök elégtelenek.”^[1]
A kríziseket két nagy csoportba oszthatjuk:
- Az akcidentális krízist olyan „traumatizáló élmények váltják ki, melyek az én szempontjából hangsúlyos életeseményekkel vannak összefüggésben”
- A fejlődési (normatív) krízisek a fejlődéssel járó életváltozásokkal függnek össze, mint például a pubertáskori válságok, a gyermek megszületése, a gyerekek kirepülése a fészekből, vagy éppen a nyugdíjba vonulás”^[2]
- Krízismátrixról akkor beszélünk ha a fejlődési és az akcidentális krízis egyszerre jelentkezik.

Akcidentális krízis

A krízis minden ember életében előforduló állapot, azt is mondhatjuk, az élet természetes velejárója: egy átélt gyász, párkapcsolati válság, súlyos, vagy annak vélt betegség, megoldhatatlannak látszó munkahelyi probléma. A kiváltó eseményre általában jellemző, hogy váratlanul következik be, az egyént érzelmileg megérinti és az adott helyzetben nagy jelentőséggel bír számára. A veszteség, a kudarc, veszély jellemzői megtalálhatók benne, és az egyénből félelmet, fenyegetettségi és kiszolgáltatottsági érzést vált ki, és gyakran regresszióval jár. Egy egész életen át, fejlődési kríziseken átjutva tanuljuk azt, hogyan dolgozzuk fel a bennünk keletkező feszültségeket abban a folyamatban, amely a lelki egyensúlyunk fenntartásáról, illetve helyreállításáról szól. Egy-egy említett helyzet másként érinthet különböző embereket, sőt egy ember is másként élheti meg, attól függően, hogy milyen állapotban „találja” az adott helyzet. A krízis kialakulását táplálja például az aktuális terhelt pszichés állapot, a szocializációs folyamatok esetleges defektusai, az egyén érettsége, harmonikussága, a nehéz helyzetek „együttállása” (krízis mátrix), vagy éppen a megküzdési képesség átmeneti zavarai. Így kialakulhat olyan helyzet, amikor már nem tudunk „elbánni” a feszültségeinkkel, szorongásainkkal, és ki kell mondani (verbálisan, vagy más eszközökkel), hogy baj van, segítségre van szükségem. Ennek az állapotnak a mélysége elsősorban nem a trauma nagyságától függ, hanem az egyén aktuális lelkiállapotától, érzékenységétől.

Caplan alapján ezt a folyamatot a következő fázisokban írhatjuk le:


- Első fázisban az érintett személy érzi a problémát, és eddigi élettapasztalatait felhasználva elővesz egy problémamegoldó módszert, amely lehet, hogy éppen egy előző nehézségben jól bevált, segített megoldani az adott negatív helyzetet.

- A második fázisra akkor kerül sor, ha a jól bevált módszer nem segített. De nemcsak az nem, hanem még a „kalapból előhúzott” második, meg harmadik sem. Ekkor bekövetkezik a negatív érzelmeink „hatalomátvétele” lelki életünk folyamatai fölött. Eluralkodhat a félelem és a kilátástalanság érzése. A gondolkodás egy csapásra beszűkülhet az adott problémára, veszít a realitásából. Az érintett személy önmagáról alkotott képe sokat romolhat.
- A következő fázisban az illető mozgósítja a belső erőtartalékait, és megpróbál olyan megoldásokat találni, amelyet eddig nem használt. Ezek a megoldások akár átléphetik a racionalitás határát is. Ha továbbra is fenn áll az adott probléma, akkor lelki (és legtöbbször ezzel párhuzamosan testi) értelemben elérkezhet a kimerülés állapota.

Fejlődési krízis

A fejlődési krízis bemutatására Erikson munkássága alapján vállalkozom. Szerinte a személyiségünk jellegzetességei születésünktől fogva adottak, de életünk különböző szakaszaiban bontakoznak ki. Erikson az ember életét nyolc fejlődési szakaszra osztja melyek meghatározott sorrendben követik egymást. Az egyes szakaszok közötti átmenet krízisekkel jár, azt is mondhatjuk, hogy a fejlődéshez kríziseken keresztül vezet az út. A ciklusokat kritikus időszaknak nevezi Erikson, mert minden időszakban erőfeszítéseket kell tennie az egyénnek ahhoz, hogy az aktuálisan kibontakozó képességeit optimálisan felhasználhassa. Ugyanis „mindegyik szakaszban létezik egészséges és a további fejlődést szolgáló és problematikus vagy a fejlődést akadályozó megoldás. Tehát minden fontosabb életszakaszban "választás" előtt állunk.”^[3] Egyes szakaszok sikeres „teljesítése” természetesen hatással van a következő életváltozáskor fellépő krízis mélységére, illetve arra, hogy a krízisből pozitívan sikeresen kilábaljon. A krízis tehát egyrészt veszélyeztető állapot, ugyanakkor a fejlődés mozgatórugója lehet. A jó megoldások megtalálása, a veszélyeztető állapot leküzdése erősíti az egyén problémamegoldó képességét, gazdagítja a személyiséget, és eszközt ad a kézbe ahhoz, hogy egy következő krízis (akár fejlődési, akár akcidentális) esetén a megküzdése sikeres legyen. Ugyanakkor, ha nem sikerül a fejlődését és kibontakozását szolgáló módon továbblépnie egy-egy életfázisából, egyre nehezebb lesz rátalálnia az egészséges megoldásokra.

Krízisek kimenetele

Mind a fejlődési, mind az akcidentális krízisnek négy féle kimenetele lehet.^[4]
- Amint már szó volt róla, a krízis eredménye lehet, hogy az egyén megtalálja a megoldást (akár külső segítség igénybevételével is), ezzel gazdagodik a személyisége, gyarapodik a megküzdési eszköztára. Megnövekszik annak az esélye, hogy az élete további részében pozitívan jöjjön ki a krízishelyzeteiből.
- A második lehetőség, hogy kompromisszumot köt, például az általa a múltban már elutasított megoldást mégis elfogad. Ebben az esetben előfordulhat, hogy még mélyebb krízisbe kerül.
- Kritikusabb eset, ha teljesen hatástalan a krízis megoldására tett erőfeszítés, melynek eredménye lehet neurotikus betegség, esetleg valamilyen függőség (alkohol, kábítószer) kialakulása.
- Végül, legsúlyosabb esetben bekövetkezhet a realitástól való elszakadás, pszichózis kialakulása, illetve öngyilkosság. A felsorolásból is kitűnik, hogy a krízisek nem megfelelő kezelése rendkívül negatívan hat az egyén életére, fejlődésére. A krízisek általában viszonylag rövid ideig tartanak (6-8 hét), de az esetleges következmények egy egész életre kihathatnak. Ezért fontos a kellő időben végrehajtott, hatékony beavatkozás (krízisintervenció), amely külső erők (szakember, barát, családtag) közreműködését jelenti.

^[1] Forrás: http://vkisseva.hu/wp/?page_id=268
^[2] Bagdy- Korsós- Baktay: Életút, Baktay és Bernáth, Budapest, 2001
^[3] Dr. Fülöp Márta : Az életközepi krízis. Forrás: http://www.lelekbenotthon.hu/article.php?sid=40. 2002
^[4] Bagdy-Korsós-Baktay: Életút, Baktay és Bernáth, Budapest, 2001